Skip to main content

  • WérGidA: A kibicnek semmi sem drága

    • Ez a projekt – mint bármelyik másik is azt példázza, hogy nem szabad bedőlni annak, hogy nincs idő. Ugyanis van idő. Vagy ha nincs: mi, magyarok csinálunk. Ennyi idő alatt többfordulós nemzetközi tervpályázatot is lebonyolíthattunk volna. No persze Nagy Gábor Tamás és az életműdíjjal kitűntetett Aczél Péter akkor is sötét lónak bizonyultak volna. Nem lehet szabadulni attól az érzéstől: ez a két ember eldöntötte – és a képviselő testülettel meg is szavaztatta -, hogy ide semmi nem fog épülni. „Ezek” közreműködésével – bárkik is legyenek az „ezek” – legalább is semmiképp.
    • Ha az opponenseket és a tervtanácsot egyetlen testként tekintem, és miért kellene másként tenni, nos akkor olyan nincs, nem létezhet, hogy két ennyire eltérő filozófiájú terv is laudációra találjon, vagy ha ez bekövetkezik, akkor az nem más, mint annak igazolása: tényleg nincsenek közös értéke(in)k, még a legalapvetőbb szakmai normá(in)k is összeomlottak, még az abszolút építészeti elit számára is a VÉLEMÉNY pusztán ízléslapú konstruktum. És mint ilyen a helyzet(ek) igazolására felhasználható csere-kompatibilis izé. Ami lehet ilyen is, olyan is; hangozhat így is úgy is: ami épp a legmegfelelőbb. Teljesen mindegy, hogy ebben az esetben épp a tervek változtak meg, a VISZONYOK alakulása vált rendkívül kritikussá.
    • 7 more annotations...

  • WérGidA: Finta József és a Tervtanács opponenciái

    • 1. Egy pályázat célja MA, a MI gyakorlatunkban a legalkalmasabb TERV, avagy ettől teljesen függetlenítve, a feladat megoldására alkalmas TERVEZŐ kiválasztása!?

      2. Lehetséges e egy vizuális alulnevelt – alultáplált közízlést teljesen negligálva, arra nem figyelve, UP-TO-DATE MAI ÉRTÉKTARTALMÚ házat tervezni, kiemelt közterületen, lehet e a mindenkori használók ízlése ellenében dolgozni, építészetet csinálni,- egy egyébként instabil akaratú KORBAN?
    • Lehet, hogy a legnagyobb hiba akkor történt – s mondjuk ezt ki végre – amikor a lábazat bonthatatlan műemlékké glorifikáltatott, csupán azon okból, hogy az akkori MŰEMLÉKES SZAKMA ÉS HATÓSÁG nem bízott meg a kortárs magyar építészet tehetségében és alkalmasságában, azaz abban, hogy a VÁR e helyén jó, illeszkedő karakterű és léptékű új házat is képes tervezni.

  • WérGidA: Finálé – Folytatásos szomorújáték VIII.

    • A falas változatról Karácsony direktben rosszat nem mondott, a metszetet gyönyörűnek tartotta. (A falas verziót fejlesztve a ház ugyanis lassan „visszacsempészte az eredeti épület anatómiáját”). Opponenciája kevéssé ítélkezésről, mint inkább a veszélyekre történő figyelmeztetésről szólt. Gondolatmenete szerint a mai korunk nem falas, falazott kor, technikailag és művészileg is már rendkívül távol kerültünk azoktól a képességektől, tudástól és tapasztalattól, ami ma minket felkészítene arra, hogy érzékenyen, a történelmi rétegekhez kellő alázattal illeszkedve tudjuk ezt a falat felülépíteni. Jelezte: biztató és ígéretes kutatás lenne ebbe belevágni, ez ugyanakkor több évtized. És ez a munka azzal kezdődne, hogy minimum 200-as szinten fel kellene dolgozni a környezet falstruktúráját, analízisekkel szinte bele kellene szövődni abba az anyag-, és épületszerkezeti tudásba, amit a régiek még készségszinten tudtak, és ami elengedhetetlen ehhez a munkához. És akkor a nyílásokról még nem is esett szó.
    • Noha Kis úgy vélekedett, ezek az érvek hatottak és visszatérhetnek teljes erővel az eredeti verzióhoz, Karácsony Tamás ott, akkor nem volt biztos abban, hogy sikerült Zobokit meggyőznie.
    • 3 more annotations...
1 - 4 of 4
Showing 20▼ items per page
List Comments (0)

Sponsored Links

Ads by Google