Annak idején – mindannyian tudjuk, akik már éltünk akkoriban, hogy – ezeket a magassági szabályokat a tűzoltólétra hossza (plusz „a kosár kinyúlása”) határozta meg, és semmi köze sem volt a városépítészethez.
Miért kell pl. a fővárosban – meglehetősen antidemokratikusan, a kerületek önállóságát jócskán megnyirbáló – generálszabályokkal béklyózni a városfejlesztésben rejlő igazi erőket?
Arról már szinte nem is kell szólnom, hogy a tervet meg kell védeni mindenféle tervtanácsokban, ahol ott ülnek –többek között, (vajon miért?) – a konkurens tervező cégek képviselői, természetesen szigorúan „magánemberként”. Tapasztalatból mondhatom, tervező legyen a talpán, aki ilyen helyzetben „át tud vinni” egy tervet az adott – egyébként nagytiszteletű – Zsűri-bizottságon.
És milyenek ezek a „nagy kegyesen” átengedett tervek alapján megvalósult „magas házak”? Aránytalanok.
Nem hiszem hogy túlzok, amikor azt állítom, hogy ezek a számszerű előírások (30, 45, 55 méterek) a legtöbb esetben jó szándékú „íróasztalnál ülő” fővárosi vagy minisztériumi köztisztviselők „szakmai tapasztalatai” alapján kerülnek előterjesztésre, amit aztán a jóváhagyásnál még kellően „átszínez” választott képviselőink, politikusaink állás(ülés-)pontja, s a végeredmény aztán az lesz, amit nap mint nap tapasztalhatunk.
Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium!
A „felhőkarcolók” ellen bevetett másik városesztétikai érvrendszer Budapest hagyományos történelmi „város-sziluettjének” védelmében kardoskodik, és ezen az alapon tiltja meg, vagy korlátozza a beépítési magasságot. Kíváncsi lennék arra, hogy a városukat legalább ennyire féltő és védő Prága, Varsó, Brünn vagy Szentpétervár illetékesei mégis miért döntöttek úgy, hogy a fejlődés érdekében lemondanak ezekről a – megítélésük szerint idejétmúlt – korlátozásokról.
Úgy gondolom, ma már nincs is szükség a téma további elemzésére, hiszen csaknem mázsányi kötet, tanulmány, előírás-tervezet áll rendelkezésre, ehelyett cselekedni kellene.
Az elmondottak ellenére mégis biztos vagyok abban, hogy a helyzet rövidesen megváltozik, mert mélyen hiszek egy nálam sokkal okosabb ember, Neumann János egykori legendás megállapításában: „Uraim! A haladás ellen nincs orvosság!”
Meg lehetne őrizni a hagyományos városrészt, és végre megépiteni a XXI. századi budapesti negyedet, úgy, ahogy ebben a században korszerű épitkezni, és nem a múltban!

Most, hogy a Fadesa becsődölt, még a remény is visszajöhet az optimális megoldásra.
bocs, de tényleg attól lesz itt kánaán, ha te irodát nyithatsz egy felhőkarcolóban? Mióta Nouvel lepakolta Barcelonába az Agbar toronyházat, én nem vágyom nagyon Barcelonába! Quatar se nagyon vonz. Ebből a szempontból drukkolok neki, hogy utolsók legyenek a magyarok. És például korrupcióból is jó lenne ezt a helyet megcélozni.
Viszont ha beleolvasol egy-két ottani diskurzusba, akkor azért nem osztatlan a lelkesedés körülötte. A helyiek becenévként a "el supositori" (azaz végbélkúp) nevet akasztották rá. Barcelonának más viszonylatban persze jó, a közterek megújításán keresztül az ingatlanok felértékelődése például nagyon sikeres volt (barcelonai modell), de arra nem egy végbélkúp volt a csodaszer. A nemzetközi leírásokban rendre megjelenik az összehasonlítás a londoni gherkinnel (ex swiss re building), néhol kiemelve, hogy az agbar egyfajta utánérzése az előbbinek. Durvábban fogalmazva: egy műpénisszel (legyen az bármekkora) nem biztos, hogy meg lehet egy várost termékenyíteni!
Csak a pontosság kedvéért, a Szentpétervárra tervezett Gazprom felhőkarcoló tárgyában már nemzetközi méretű a tiltakozás. A 396 méteresre tervezett torony teljesen átértelmezné a Néva-parti város sziluettjét. Az építési előírásokat, a történelmi hagyományokat és az UNESCO Világörökség előírásait egyránt semmibe veszi a terv, amit sem a lakosság, sem a szakma nem támogat. Persze pénzért sok mindent lehet, de kérdés, hogy mindent lehet-e?
illúzióim nincsenek, ha épülnek is itt tornyok, azok a finta féle semmilyenek lesznek, ide nem fog jönni többet se hadid, se rasid se senki más esztétikai értéket teremteni