si tyu's List: politika

• Ezért osztogatásával előbb veszélyesen túlterhelte az államháztartást

  • Ez igaz, de azért csúsztatás azt elfelejteni, hogy mindezt úgy tette, hogy az ellenzék folyamatosan még nagyobb költekezést követelt (és követel még ma is -> lásd: Font-féle élelmiszer-ÁFA csökkentési javaslat). Követelt, meglehetősen durva eszközökkel.
• Ám a jobboldal is mind kevésbé figyelt az ország érdekeire

  • Ez is igaz, de meglehetősen elnéző, enyhe fogalmazásban.
• Mindkét nagy közéleti tábor úgy véli: a másik távoltartása a hatalomtól olyan szent cél, amelyért újabb és újabb határokat léphet át

  • Ebbe is nehéz belekötni, de azért ez az erőltetett egyenlősítés sántít egy kicsit: nehéz egy lapra hozni azt, amikor az egyik oldal a másik "létalapját" is kétségbe vonja, s a másik ez ellen lép föl.
• Többen állították: az Antall-kormány módszeresen kikezdi az új demokráciát, Mucsát hoz az országra.

  • Régi dolgokról könnyű ilyen szenvtelen, "objektív"(nek tűnő) kijelentéseket tenni: kicsit tényleg valós volt a veszély...
• jobboldal sem tartózkodott a másik tábor identitásának lényegét kikezdő kijelentésektől.

  • Mi az, hogy "sem"? Emlékeim szerint ők vezették be, s érdemben a másik oldalon nem tapasztalom (kemény, kritikus, néha a nemtelenség határát súroló véleményeket igen; de az identitás öncélú kikezdését nem igazán).
• A gazdasági-szociális populizmust a szocialisták hozták be a közéletbe, 91-93 táján.

  • Ezzel kapcsolatban is az az emlékem, hogy a jobboldal folyamatosan veri a habot a 3,60-as kenyér ígéretével (aminek eredetijére nem is igazán emlékszem - de, hogy nem volt hivatalos álláspont, hanem csak, asszem, Horn Gyufa egy elejtett mondata, az majdnem biztos).
    
    S a gazdasági-szociális populizmus témakörben nem felejteném el a jobboldal folyamatos nyafogását a gyerekvállalás és a családi pótlék kicsinysége összekapcsolásával: miszerint igazolást adnak azoknak, akik számára a gyerekvállalás egyértelműen gazdasági kérdés
    Ahelyett, hogy a kérdés misztikumáról, "kötelességéről" tárgyalnának, mint ahogyan ezt egy valódi jobboldalitól várnánk - s mindezt a világ elanyagiasulásán siránkozó szövegkörnyezetben teszik (no de régóta tudjuk, hogy a konzervativizmusnak nem lételeme a konzisztens gondolkodás...)
• Az egyenlőség képzetéhez szokott közvéleményt fájdalmasan érintették a hamarjában megugrott jövedelmi és vagyoni különbségek.

  • Ez így utólag, az elmúlt évek fideszes "rájátszása" után nagyon egyértelműnek hat, bár szerintem a valódi alapja sokkal kisebb (volt): elég régóta érzékelhetők voltak a "társadalom" számára a valódi különbségek, illetve a Kádár-korban az ellentmondás a szocializmus egyenlősdije és a valódi életben tapasztalható különbségek közt. Sőt szerintem valódi igény volt arra, hogy amelyik kurta jobban kapar, az többre is juthasson.
• Antall József távolról sem volt tévedhetetlen miniszterelnök, táborának szép számmal akadtak múltat idéző vonásai, de ma már hihetetlennek tűnő vádakkal illették politikáját.

  • Nem elfelejtendő, hogy a "ma már hihetetlennek tűnő vádak" ma már hihetetlennek tűnő produkcióra érkeztek válaszul.
• • tehát fordított egyet a köpönyegen
• • Ezek itt elég pontos meghatározások!

8 more annotations...

• • Ez ugyan sommás egy kicsit, de nehezen kikezdhető...
• Orbán Viktort elejétől fogva a teljes győzelem vágya hajtja. Pedig aki totális győzelemre játszik, az rendszerint totális vereséggel végzi.

  • Közhelyesen hangzik, de nagyon igaz!
• Ám a polgári radikálisok vagy szocialisták nem fognak tömegesen Hegedűs Zsuzsa vagy Pozsgay Imre módjára a Fidesznél munkára jelentkezni.
• A politika akkor jó, ha valamelyest az ország előtt jár. Állítom, a Fidesz régen ilyen politikát vitt. Aztán egy idő után már fontosabb volt a szavazatszerzés, és párt elkezdett az emberek ösztöneinek árnyékosabb oldalára játszani.

  • Nekem (is) ez a legnagyobb bajom...
• De tudják-e valamiféle új egyensúly megteremtésével befejezni a hideg polgárháborút, és végre tartósan fenntartható növekedésnek indítani a magyar gazdaságot?

  • Tudják-e?
• Hát így jártunk a reformokkal is. Gyurcsány Ferenc, Molnár Lajos és Horváth Ágnes rengeteget dolgozott azon, hogy a magyar közvélemény ne kívánjon többé reformot. Nem kérjük, finom.

  • Valóban nem végeztek tökéletes munkát, de a helyzet jórészt nem igazán az ő rossz produkciójuk miatt olyan rossz, amilyen, hanem a korábban említett Fideszes 'minden-eszköz-használható' politika is jó sokat hozzátett. S ráadásul nekik (a Fidesznek) komoly előnyük volt: sokkal könnyebb valamibe beleverni a csúfot, mint egy komoly változást észérvekkel elmagyarázni. S talán az volt az említettek (GyF, ML, HÁ) legnagyobb hibája, hogy naivul nem hitték, hogy az "emberek" ennyire 'hülyék', hogy hittek abban, hogy értelmes észérveket is el lehet magyarázni nekik.
• • Azért ebben van egy kis önellentmondás: épp az előbb esett szó az 'oroszországosodás' valós esélyeiről. Másrészt meg mi a túrót akart volna? Ha már egyszer komolyan vette, hogy kormányozni szeretne.
    Orbán Viktor volt (és van) ugyanis az ellenfél. S ha a tetejében még nem is ért egyet az általa képviselt politikával.
• A legjobb még az lenne, ha a Fidesz elfogadná, hogy az alkotmány megváltoztatása ezután két egymást követő parlament kétharmados többségének a joga legyen.

  • Ezt nem értem.
• A rettegés a másik oldal győzelmétől viszi ugyanis többek közt mind mélyebbre az országot.

  • De az volna az igazán érdekes, ha arról beszélnénk, mik is az okai ennek a rettegésnek!
    Merthogy vannak ennek okai is, nem is olyan nehezen megfogalmazhatók: a fölsőbb polcokon a lebukástól való félelem (mindkét oldali fölsőpolcosoknak olvad némi vaj a fejükön).
    Az alsóbb fakkokban ülőkre meg csak ráragad a fölsőbbiek félelme, meg beveszik a maszlagot, amit etetnek velük.
• Alapvető gazdaság- és társadalomszerkezeti nyavalyáink vannak, közben nyilvánosságunk ehhez képest sokszor jelentéktelen ügyekkel tölti az idejét.

  • 1. persze vannak olyanok is, akik ilyen jelentéktelen ügyekkel töltik az idejüket;
    2. de így általánosságban ez meglehetősen sommás; meg nem is igaz;
    3. azért nem elfelejtendő a Fidesz által a 'nyílvánosságunk' torkán lepumpált Szíjjártó-féle média-katyvasz.
• először Antall Józsefet ábrázolták ördögi miniszterelnöknek

  • Én ugyan ilyenre nem emlékszem.
    Emlékszem viszont tehetségtelenezésre, horthynosztalgiázósra, dzsentrizősre; amik szintén elég kemények, de távolról sem nevezhetők diabolizálásnak (amit tagadhatatlan, de O.V. esetében már tapasztalni).
• élő jobboldalit még azóta sem fogadtak el kifogástalan európai demokratának

  • Nem lehet, hogy azért, mert nem azok? Mert a cselekedeteik, hozzáállásuk alapján nem nevezhetők kifogástalan európai demokratának?
    Nincs ezzel semmi baj.
    Orbán Viktort sem lehet szőkének nevezni. Mert nem az. Nincs azzal semmi baj, csak nem az.

• A kormányátalakítás előremenekülés, vagy kétségbeesett kapálózás csupán?

   

    A megürült miniszteri posztokat be kellett tölteni.
• • Való igaz. De azért a Fidesz ekézésének az éle mégiscsak ez volt (márminthogy ezt várták volna, illetve ezt hiányolták).
• Orbán Viktor meglehetősen elkötelezte magát a hazai reformközgazdászok nézeteivel szemben. Csakhogy tudnia kell: ha nem képes tartósan megoldani társadalmi modellünk bajait, akkor nem lehet az a politikus, aki rendszerré szervezi az új Magyarországot. Márpedig ambíciója nyilvánvalóan nem kisebb.

13 more annotations...

• Bizonyos értelelemben már megtörtént (nagy szociális különbségek),

  • Meg ám a f*szt!
    Hol vannak pl. százezres gazdasági külföldre menekülők?
    Argentín tipusú utcai lázadások?
    Szomszédos országok létminimum szintjei?
    A "nagy szociális különbségek" nem keverendők ezzel!
• Max. egy polgárháború rázná fel a társaságot.

  • Na ez meg talán túlzás, ha nem is irreális (sajnos).
• makrogazdaságilag messze vagyunk tőle.

  • Szerintem meg nem. Csak mindig a problémamentesebb, de hosszabb távon drágább megoldások lettek alkalmazva.

1 more annotation...

• Az igenek győzelme nem volt kétséges, hiszen ha valakitől megkérdezik, akar-e azért fizetni, amiért tavalyig nem fizetett, akkor - politikai nézeteitől függetlenül - nagy valószínűséggel azt feleli, hogy hülye a kérdés. Naná hogy nem. Az ember ilyen, nem kádárista örökség ez, nem is közgazdasági tudatlanság. A válasz tehát kész, még mielőtt a kérdést föltennék. Éppen ezért demokraták nem is kérdeznek hasonlókat népszavazáson, a demokrácia ugyanis eldöntendő kérdésekről szól.
• Az országon eluralkodó tudatbeszűkülést - aminek csak része a kormánygyűlölet - mindenki érzi.
• mostanra elfogytak a józanság tartalékai.
• A köztársasági elnök nem adta jelét, hogy kifogásolná a népszavazást.
• Az SZDSZ pedig nemhogy fölhívta volna a figyelmet az adott népszavazás puszta tényének antidemokratikus és antiliberális voltára, inkább jóváhagyta sületlen és sokba kerülő kampányával.

  • Mire is ment volna vele??
    Inkább az volt a hiba, hogy nem erősítette, hogy nemmel szavazni is érdemes elmenni.
• A központi felelősség mégis az Alkotmánybíróságé.
• Nos, a Fidesz jogászcsapata a legkevésbé sem erőltette meg magát - a munkát elvégezték helyettük az Alkotmánybíróság Fidesz jelölte jogászai és koalíciós partnereik ebben az embrionális felsőházban.
• Az említett alkotmánybírák azonban nyilván nem úgy tekintenek magukra, mint aktuálpolitikai cselszövőkre vagy nettó anarchistákra, marad tehát még egy megoldás arra, hogyan gondolhatják komolyan ezt az egészet. Nevezetesen: az volt a szándékuk, hogy az alkotmányt mint a politikai rendszer használati utasítását megszabadítják a félreértelmezésektől, és visszatérítik igazi, demokratikus valójához. Hogy ez micsoda volna?
• Kivétel Bihari Mihály, aki a "határolt és tervezett többpártrendszert" - az MSZMP garantált parlamenti többségét - a demokratikus szocializmus megvalósításának eszközéül szánta. Ez a rendszer lenne az, amely - Bihari lakiteleki beszéde szerint - fölvehetné a versenyt "az önmagát megújító kapitalizmussal". A politikatudós sejthetően azért bízott abban, hogy a demokratikus szocializmus az átmeneti korszak után, szabad választásokkal legitimálva is megmarad, mert úgy tudta, hogy a magyar társadalom többsége az ilyen szisztéma híve.
• ól tudta. Mert amikor a rendszerváltás után, szabad viszonyok között összehasonlító felmérés készült, kiderült, hogy a régióban mindenütt - kivéve Csehszlovákiát - többen akarnak valamilyen demokratizált szocializmust, mint szabadpiaci gazdaságot, és igen sok híve van a "sajátos nemzeti" (harmadikutas) megoldásoknak is.

  • És az igazán szép a dologban az, hogy (véleményem szerint) ebbe a táborba tartozik/tartozott a véresszájú antikommunisták jelentős része is: meggyőződésem, hogy nem a rendszer lényegével volt/van bajuk, hanem csak az csípte a szemüket, hogy nem ők voltak a zsíros pozíciókban; illetve sokukban élt/él valamilyen meghurcoltatás emléke. De még egyszer mondom, jelentős részüknek nincs/nem volt érdemi ellenvetése a demokratikus szocializmussal szemben.
• a nép többsége baloldali módra gondolkodott, és csakugyan demokratikus szocializmust akart: jóléti társadalmat, gondoskodó kormányzattal, minél erősebb közvetlen demokráciával, egyfelől "kizsákmányolás" és nagy jövedelemkülönbségek, másfelől diktatúra és vasfüggöny nélkül.

  • Pontosan erről kívántam írni az előzőekben.
• A szlovák, az észt (cseh, lengyel, román) "csoda" forgatókönyve - valószínűleg inkább a posztkommunista átalakulás normális menete - nagyjából mindenütt ugyanaz. (Sehol nem tartották öncélnak a német típusú kiegyensúlyozottságot és stabilitást.)
• Magyarországon sokkal kevesebben gyűlölték úgy a rendszert, mint másutt.

  • Pontosabban: nem úgy gyűlölték; merthogy erős túlzás és lótúloldalraesés lenne, ha elhazudnánk, hogy sokan gyűlölték.
    Merthogy sokan voltak, gyűlölték is, de nem a rendszer lényegét, hanem csak a cukormáz nem tetszett nekik. (lásd még az előző véleményeimet)
• A létező szocializmus 1956 utáni szakasza tömegeknek hozott valódi fölemelkedést.

  • Nem csak az '56 utáni!!!
    v.ö.: földosztások, népi kollégiumok stb.
• A konzervatív szabadelvű Antall a liberális pártot tartotta ellenfelének,
• Az eleve nem jobboldali ösztönű SZDSZ elfogadta ezt a szereposztást, és 1994-re végleg elfoglalta helyét a baloldalon

  • Az eleve nem EGYÉRTELMŰEN (vagy TELJESEN) jobboldali...
    v.ö. pl.: Tölgyessy akkor még az SZDSZ-t erősítette
• A Fidesz az 1998-as választásokig megőrzött annyit kezdeti reputációjából, hogy begyűjthette az SZDSZ-ből kiábrándult liberálisok szavazatait, majd napokon belül gondoskodott arról, hogy soha többé ne tartsák liberális pártnak.
• "[A]zzal sem értek egyet - ami a kormány álláspontja is volt -, hogy gazdasági ügyekben az Alkotmánybíróságnak nincs mondanivalója. Rengeteg mondanivalónk van, csak éppen itt a legnehezebb a kellő absztrakciós szintet megtalálni" - mondta már 1998-as Buksz-interjújában Sólyom László.

  • Ezt az "absztrakciós szintet" hívják politikának, amit célszerű ha politikusok csinálnak, s amely területen az AB-nek nem túl sok keresnivalója kéne legyen. Ez véleményem szerint könnyen belátható. Vagy legalábbis annak kéne lennie. Főleg egy olyan jó képességű értelmiséginek, mint S. László. S egy ilyen képességű értelmiségitől elvárná az ember, hogy felülemelkedjen azon a frusztrációján, hogy nem tetszik neki a gittegylet fölhozatal, vagy hogy ahol szívesen rágná az az egylet vagy nem létezik, vagy oda nem veszik be, vagy ha létezik és be is vennék, akkor meg nem érdemes ott tagnak lenni, vagy ha még érdemes is lenne, akkor meg nem veszik be azonnal egyleti elnöknek.
• Gyurcsány Ferenc egyik legnagyobb ballépése az volt, hogy maga akart a saját Bokros Lajosa lenni. Ez nem megy, politikatechnikai képtelenség.
• Végül: feltűnő a legfontosabb reformerek neoliberális vonzalma. Mart Laar - foglalkozására nézve történész - miniszterelnöksége előtt egyetlen közgazdaságtani könyvet olvasott, az pedig Milton Friedman Szabad választása volt. Majd megkapta a Friedman-díjat. Václav Klaus már Husak idején Friedman- és Hayek-rajongó. Az idén Leszek Balcerowicz a Friedman-díj egyik esélyese. Magyarországon viszont a "neoliberális" általános szitokszó lett. Többnyire azokat az intézkedéseket illetik vele, amelyekkel a vergődő, saját magukat korlátozó vagy lekötött kezű kormányok a tényleges, átfogó libertárius/neoliberális reform helyett próbálkoznak.

  • A bekezdés minden szava arany.
    (bár én nem olvastam sem Friedmant, sem Hayeket)
• Mint a politikában, a gazdaságban is azt feltételezte, az 1990 előtti rendszerrel úgy lehet teljesen szakítani, hogy közben a jelen normális előtörténetének fogja föl.
• Antall tévedett.
• Magyarország az a különleges hely, ahol a jobboldali kormányok nem vállalkoznak jobboldali reformokra; ez a feladat a baloldali kormányokra, pontosabban azok baloldali támogatást nem élvező, jobboldalról pedig könyörtelenül támadott magányos farkasaira hárul.

  • ergo: úgy tűnik, hogy mindenek ellenére mégiscsak ezek a magányos farkasok a legkevésbé ostobák.?...
• Úgy látszik, bele kell nyugodni, hogy az államszocializmust leváltó magyar rendszer nem valamilyen megvalósítandó cél, amihez különféle intézkedésekkel, javításokkal el lehet jutni, hanem az, ami most van: életképtelen keverék, az óriási fölényben lévő magántulajdon és a foggal-körömmel védett gondoskodó állam kimérája. Javítani rajta reformokkal nem, csak újabb rendszerváltással lehet talán.

  • Az új rendszerváltásos konklúzió elcsépeltnek és közhelyesen kocsmapolitizálosnak hatna, de a megelőző magyarázatok fényében igencsak logikus következtetés.
• Az elnöki, pontosabban félprezidenciális rendszer bevezetése már reálisabb, és nem tartozom azok közé, akik az ördögtől valónak tartják.

  • Alapvetően én sem, de azért ez még az én csökött politológiai ismereteim szerint sem ennyire egyszerű:
    Lásd még: választási rendszer, alkotmány stb.
• elhangzott a "szellemi és erkölcsi felsőház" gondolata (tudjuk: csak metafora, ám annak mélyen antidemokratikus)

  • Azért ez (ha már nem egy félflekkes írásban vagyunk) igényelt volna egy hosszabb kifejtést. Nem mintha nem lenne igaz...
• Az ilyen felsőház nem választott szenátus lenne, és nem választott szövetségi tanács egy szövetségi rendszerű országban, hanem kinevezett testület, mint némely "alkotmányosodó" muszlim monarchiában, nemzetségi társadalom és sok olaj nélkül. Vagy elsöprő konzervatív többségű Lordok Háza, királyság és öntudatos "commons" nélkül. Ilyen modell nincs.

  • Igaz.igaz: itt a hiányolt magyarázat.
• Komoly jobboldali elemzők természetesen meg tudnák magyarázni, hogy miért jó így. Mint annyi minden mást.

  • sajnos
• De ha végiggondoljuk, mi történik jó ideje Magyarországon - miért épp ebben ne volnánk kivételek?

  • Egy ilyen minőségű cikk megérdemelt volna egy frappánsabb lezárást: az az érzésem, hogy a szerzőnek elfogyott a türelme vagy nem maradt már ideje egy normális konklúzióra.
    Merthogy egy ilyen alapos elemzés után azért vártam volna valamiféle konklúziót, s nem csupán a marginális korporatív ötletek témájában.
    Hanem a több helyen fölvetett új rendszerváltáséban (merthogy az volt ennek az írásnak a veleje). Valami megoldási javaslat, vagy legalább az irányába mutató valami.

27 more annotations...

• Ha egy kétharmados Fidesz jön, szinte biztosan ódivatú, bigott szabásmintát diktál. Ultrakonzervatív alkotmánybírákat nevez ki. Melegek élettársi kapcsolata törölve, meddővé tétel dettó, szexcsatornák letiltva, végletes drogszigor, parlament szerepköre lenyesegetve, Horthy-revízió dicsfényben, állam-egyház reláció szimbiotikus fázisba lép, klientúra-építés csúcsra járatva, satöbbi. De puha rendőrállam nem lesz.

  • Meg ezekhez képest a puha rendőrállam nekem már egyáltalán nem fenyegető.
    Illetve: mi mindent meg lehet csinálni, ha még a mainál is ultrakonzervatívabbak lesznek az a.bírák??
    Illetve kimaradt az abortusztilalom is.
    Illetve a legfőbb gondnak a pártfinanszírozás megoldatlanságát érzem: ez azért a csúcsra járatott klientúraépítéssel együtt azért elég durván hat...

  • Hát én éppen pont ezektől félek. Elég bajnak tartanám ezeket magukban is.
    Illetve nem értem, hogy az irgalmatlanná bővülő támogatói körnek ez miért nem csípi a szemét?
• Belföldi fogyasztásra lesz globalofóbia, de külsőleg az euroatlanti praxis dívik.

  • Illetve ez a fajta kétszínű gusztustalanság nálam kiveri a biztosítékot.
    Sokkal inkább, mint az őszödi beszéd (pedig azzal is vannak erős fönntartásaim).
    Valamint elvi/gyakorlati ellenvetéseim is vannak az ilyesfajta ámítással (direkt hazugsággal): könnyű belezavarodni, s hosszú távon meglehetősen könnyen fölőrli a pszichét.
    Illetve nehezen veszi be a gyomrom, hogy valaki a hazugságok elleni gyógyírként hazugságot áruljon.
    Merthogy akkor mi lesz, ha a népek erre a hazugságra is rádöbbennek (ha valami miatt elvész az igazmondó juhászlegénymátyáskirály imidzs a főnök körül - ami nem is annyira lehetetlen).

• Mándi Tibor - Oakeshott és Hayek

  • Na ez már végre valami: mind a szöveg, mind a tartalom sokkal színvonalasabb, mint a Molnár- és Horváth-féle szösszenetek.
    Jól lejön az angolos hangulat...
    Konkrét kritika:
    
    -ez a fajta rációellenesség önmagában is hihetetlenül racionális a mélyben;
    
    -illetve túlzottan filozofikus és egyben önellentmondásos ez a megismerhetetlenségről és a hagyomány áthagyományozhatatlanságáról szóló elmefuttatás; meghát szerintem nem is igaz, illetve a gyakorlati használhatóság szempontjából irreleváns, hogy elvileg lehetséges-e a megismerhetőség;
    
    -itt is hiányolom a konkrét példákat arra vonatkozóan, hogy mik is ezek a megfogalmazhatatlan dolgok;
    
    -a tervezésellenességről: (bár a szocialista típusú tervgazdálkodással kapcsolatban nekem is komoly elvi ellenvetéseim vannak, de) a tervezést (így elvileg, így en bloc) az emberi nem egyik legnagyszerűbb tulajdonságának tartom; azt ugyanis, hogy korábbi tapasztalatok alapján olyan dolgok is előre jelezhetőek, megtervezhetőek, amikre még nem volt példa.
• Békés Márton - A posztmodern után

  • Na ezt is meg a.nnotálom, részletek később!
• Molnár Tamás - Mi a baloldaliság?

  • Ja, egyébként kidekoráltam a hivatkozott cikket!

  • Fiúk, fiúk!
    Azért szerintem késsel-villával étkező ember nem igazán vállal közösséget egy ilen katyvasszal.
  • 1 more sticky notes...

  • • Na ebből a cikkből is sokminben kiderül, csak a címben szereplő mondatról nem sok.
      Jól indul, de aztán egy szokásos zagyva konzervativizmus/jobboldaliság meghatározás mentén süllyed el.
• Horváth Róbert - A konzervatív forradalom

  • Ez lett a második, találomra kipícézett cikk: csak épp egy hajszállal jobb, mint a Molnár Tamás-féle szöveg.
    Ez inkább csak a semmitmondásával tüntet. Bár tagadhatatlan, hogy van benne egy-két érdekes gondolat (történetesen kifejtés, magyarázat nélkül).
    De hát mit is vár az ember: egy ilyen fából-vaskarika alapvetésből nehéz is lett volna túl sokat kihozni.
    Szerintem nem olyan jól használható gondolat ez, hogy kár lett volna veszni hagyni; mégha történeti háttere is van.

2 more annotations...

• A királyi udvar, Versailles szintén a baloldali eszmék gócpontjává válik, XVI. Lajos öccsei viszik a szót; nem beszélve a nagyurak bankettjeirõl, ahol gyakran még a személyzet elõtt is gúnyolják a királyt és a vallást, a teljes materializmus alapjára helyezkedve. Egy magas rangú angol látogató ezt szóvá is teszi az emlékiratában, és megjegyzi, hogy ezzel szemben egy angol klubteremben, ha az inas jelen van, az ott beszélgetõ urak elhallgatnak. Istent káromolni – rendben van, de nem az alacsonyrendûek elõtt!

  • "Istent káromolni – rendben van, de nem az alacsonyrendûek elõtt!"
    Hú, hát ez így elég tömör megfogalmazás; megérne némi kifejtést!

• a meggyõzõdés, hogy az ember lényegében jó, csak az „intézmények” torzítják el a lehetséges társadalmi idillt.

   

  Ezzel a „baloldaliság” alapjai meg is jelennek, csupán át kell õket plántálni az ideális politikába, az egyházkormányzatba, az egyének közötti viszonyokba, a gyermeknevelésbe (lásd ismét Rousseau-t). A jóakarat, a tudomány, az egyenlõség eloszlatja majd a zsarnokság felhõit. Saint-Simon gróf, jóval megelõzve Marx tanait, hirdeti, hogy nincs szükség királyra, püspökre, bírára, mert az új társadalomban nem az embereket kell kormányozni, hanem csak (ipari) tárgyakat kell gyártani és elosztani. Száz évvel késõbb Lenin ugyanezt a meggyõzõdését hangoztatja majd.

  • Azért ennyivel elintézni ezt a gondolatot???
    Nem mintha a végkövetkeztetésben nem lenne igaza, de azért az, hogy igaza van, nem igazán menti ezt a sekélyes, pongyola gondolatmenetet.
• Ezt az egyedi emberen keresztül hozza létre, mondjuk egy Napóleonban, aki – tudta nélkül – a Világszellem indítása szerint cselekszik, annak mintegy végrehajtója. Ezt a funkciót nemcsak az egyén hajthatja végre, az állam is (Hegelnél Poroszország, vagy éppenséggel Marxnál egy társadalmi osztály, Hitlernél egy faj, Sartre-nál a marxista-egzisztencialista értelmiség.)

  • azért csak sikerült Hitlert is belekavarni a baloldaliak közé...
• az evolúció kiválasztottjai, az Übermenschek faja, a szekták fõnökei

  • ezek is hogy kerülnek ide??
• Még olyan monolitikus párt, mint Hitler nemzetiszocialista pártja is, a nagytõkésekkel szövetkezett, így kapitalista vizet öntött szocialista poharába, másrészrõl bizonyos fokig szimpatizált a szovjet ideológiával („nemzeti bolsevizmus”).

  • hitler mint (nemzeti) szocialista, tehát baloldali: ez azért viccesen sommás...
• Filozófiai elhelyezkedése folytán a baloldal azzal, hogy támadja és radikálisan kritizálja a meglévõt mint rosszat, kétágú stratégiát követ. Egyrészt aláássa az egyébként rögzített és hagyományos intézményeket, mint állam, család, egyház, iskola – és ezek funkcióit. Másrészt, de nem ellenmondással, a változás folyamatát (process) segíti elõ, megvetve és elvetve a rögzítettet. Látjuk a kettõ szoros kapcsolatát, és szorosan foglalkozzunk mindkét procedúrával, mélyenjáró meggyõzõdésével. Az ember, az ember cselekedetei, történelme, természete nem szilárd, hanem állandóan változó. Filozófiai nyelven: nem substancia, hanem változás. Ezt a baloldal „atyja”, Hérakleitosz fogalmazta meg klasszikus veretû mondataival, szemben Parmeni-désszel, aki szerint minden egy, a változás csupán látszat. A baloldal tehát „nyugtalan” (ez sokszor nagy elõny!), agresszív, az újat csodálja, megvalósulását minden eszközzel elõmozdítja; de ahogy az új megvalósul (mûvészi forma, nevelési rendszer, irodalmi stílus, az üldözött megmentése stb.), a baloldal máris kritizálja, nyugtalanítja, támadja – amíg a legközelebbi új meg nem születik. És így tovább.

  • Meg méghogy a baloldali aláássa az államot...

  • Nyílvánvalóan látszik, hogy a szerző sokat gondolkozott ezen a témán, de mégsem sikerült koherens, érthető, értelmes szöveget csiholni belőle...
• A modus operandi lényege, hogy a baloldal kritika alá veszi a mindenkori intézményeket, amelyekben ósdi, elavult szemléletek halmazát látja.

  • Merthogy épeszű ember számára (sajnos) jórészt tényleg azok.
• Ezért használta napjainkban a baloldal az „intézményes erõszak” kifejezést, amelyen azt érti, hogy ami intézményes: állam, hadsereg, rendõrség, iskola, család, egyház és a többi, már eleve gonosz rendet képvisel, mert a felgyülemlett múltja és a titkos érdekek érvényesítése szabadságellenessé teszi.

  • Erős csúsztatásos azonosítás a mai baloldal és a tegnapi szélsőbaloldal közt...
• Ezért nevezik egyesek a baloldalt szubverzívnek, bomlasztónak, míg a vele szemben álló konzervatívak alapgondolata az intézmények megtartása, gondozása, az azoknak való elkötelezettség még természetes élettartamukon túl is.

  • Tudomásom szerint a mai konzervatívok nem teljesen ilyen retrográd, gyáva, tutyimutyik, akik a józan ésszel is szembemennek ("még természetes élettartamukon túl is")...
• A konzervatív éppen ellenkezõleg, nem jelöl határt az idõnek, a meglévõt végtelennek tartja, s csodálkozik, felháborodik, mikor az új jelei feltûnnek látóhatárán.

  • Ez megint csak nem a konzervatív, hanem a neurotikus.
• A baloldal jelenlegi, modernséget jelzõ megnyilvánulása az, amit mi a történelem „felgyorsulásának” mondunk.

  • természtesen a technológiai, kulturális fejlődésnek emmi köze sincs ehhez...
• A „nyitott társadalom” azt jelentené, hogy a gyermeket mindenki – ne csak a család – nevelje (ez Hillary Clinton vesszõparipája, eminensen baloldali gondolat)

  • egyrészt nem ezt jelenti, másrészt soha nem is csak a család nevelte a gyereket!
• azt jelentené, hogy a nemzetet felolvasztanák a „mondializmusban”, az erkölcsöt felszabadítanák intézményes béklyóiból

  • Egyrészt melyik nemzetet? (azért a mintegy 200 éves nemzetfogalomért nem biztos, hogy kár lenne)...
    Másrészt ez a 'béklyóitól megszabadítandó erkölcs' is csak üres riogatás, túl sok valós alapja nem sok...
• A nyitott társadalom, mint a kommunizmus és a többi utópia, rövid idõ múlva diktatúra lenne, amely kivonultatná az utcára a polgárokat, mint azt Sztálin vagy Rákosi tette. Az üdvrivalgás a nyitott társadalomnak szólna, de Marx–Engels–Lenin képei helyébe K. Popper és társai kerülnének.

  • Ez is igényelt volna némi kifejtést!
• A jobboldali válasz erre az új tagadása, annak állítása, hogy az állítólagos „új” tulajdonképpen a „régi”

  • Szokásos (honi) "jobboldali" erőlködés az önmeghatározásra: az egész világ gonosz, baloldali ármány áldozata, s erre csak a változatlanság mítosza lehet a válasz.
    Szokásos kérdésem: jelen, honi körülményeink közt mi is lenne az a "régi" jó, amihez vissza kéne térni? Mi az, ami előtt nincs még régebbi jó? Hogy a túróbe is lenne ez kivitelezhető?
• Ennek egyik oka, hogy a baloldal vonzza a ma divatos szakmák képviselõit: az újságírót, a színészt, a fényképészt, a sztárpolitikust, a rockzenészt.

  • Tehát ez az oka a FIDESZ hihetetlen, megmagyarázhtatatlan népszerűség-növekedésének! (?)
• Egész hadak követik õket – sokszor a halálba is, a kábítószerek által

  • Kiket is követnek??? Meg kik is követnek???
    Ez megint csak egy üres pufogtatás.
• Mivel felelt meg e szerepnek például Jean-Paul Sartre,

  • És mivel felel meg O. V. annak a vallásos, megkéárdőjelezhetetlen révületnek, ami őt körülveszi?
• Úgy is mondhatjuk, hogy az avant-garde kisajátította a történelmet, és az ábrándok felé vezeti.

  • Úgy is mondhatjuk, hogy a fidesz kisajátította a történelmet, és az ábrándok felé vezeti.
• A vad iram abból is ered, hogy a baloldal állandóan veszélyben érzi magát, hiszen a gonoszból a jóra való áttérés útját csapdák szegélyezik, amelyeket a jobboldal helyez el az út mentén. Így azután akármennyire is demokratikus ihletû a baloldal, saját mítosza szerint erõsen központosítja és brutálissá teszi hatalmát, nehogy a humanizmus terén már elért vívmányok áldozatul essenek a reakció ólálkodó ügynökeinek.

  • Még a kötőszavak is falsak, nemhogy a csúsztató következtetések.
    Kváncsi lennék a kinyilatkoztatások magyarázataira is, számszerint legalább az alábbiakra:
    1. vad iram;
    2 állandó veszélyérzet;
    3. gonoszból a jóra áttérés;
    4. a jobboldal által elkhelyezett csapdák;
    5. a saját mítosz szerint központosító brutalitás;
    6. ólálkodó ügynökök (gusztustalan rákosista időszakra utaló csúsztatás);
• Elõször lett a baloldali utópia tényleg „globális”: ûrhajók, ûrbeli állomások sorakoznak fel kozmikus uralkodásunk szerszámaiként, mi több, a testi szervekkel való manipuláció által több, nem sejtett dimenzió is kinyílt.

  • Erre már tényleg csak egy kifejezés létezik: orbitális f*szság.
• Ne feledjük, hogy a baloldal leghõbb vágya az örökké boldog emberiséget megteremteni és e célból a mindig ólálkodó gonoszt megsemmisíteni.

  • A keresztény egyház, mint a velejéig gonosz baloldaliság lényege, megtestesülése, ugye?
• Nem állítjuk, hogy a technológia kultusza kizárólag baloldali monopólium, hiszen a liberálkapitalizmus ugyancsak a gépesítésre számít mint a gyors haszonszerzés eszközére.

  • Jó, hogy mondod; mert eddig mást sem tettél.
    Vegyük észre, hogy itt is befigyel azért a "liberál", mint a gonosz másik szinonímája.
• Feltételezett tudásához csatolódik határtalan hatalma társai fölött, sõt az is, hogy õ definiálja a szavak értelmét (lásd Orwell: 1984), a társadalmi tabut, a politikai normát. Az örök ambíció az emberek fölötti uralom, sõt a világ újrastrukturálása. Végtére a „szent” stb. egy új és végleges teremtõ, az ember-isten. A vallási vákuumot õ tölti be, mert õ ismeri a lét titkát.

  • Újabb szép példa az ökomenikus Fidesz baloldaliságára: náluk a fent leírtak mind tapasztalhatóak.
• Ezek után kérdés, hogyan magyarázható az a jelenség, amikor a „keresztény baloldali” lép fel a történelem színpadán.

  • "Ezek után" NEM kérdés...
• bourgeois

  • Micsoda műmájer dolog a burzsoá-t bourgeois-nak írni!
    És a következő mondatban hosszú ó-s Roma-t használni.
• Mások a keresztény humanizmus jegyében hiszik, hogy a demokrácia társadalma közelebb vitte az embereket a krisztusi tanításhoz, most, a 20. században tehát Krisztus és az állam pozitív kapcsolatra léphet. A demokrata rezsim maga is a kereszténység vetülete. Sokan ezt a kapcsolatot a marxi tanokkal is feltételezik, és radikális lelkesedésük a dél-amerikai erdõkbe vitte õket, láthattunk pl. papokat gépfegyverrel a kezükben, amint a helyi ültevényesek ellen toboroznak és harcolnak.

  • Megint egy "szép" ív a keresztény humanizmustól a dél-amerikai fegyveres papokig...
• Számos változata volt és van a kereszténység és a baloldali hit összekapcsolódásának; említsük meg a pszichológus Jungot, aki rámutat, hogy a középkori keresztény alkimisták nem aranyat igyekeztek létrehozni az elemekbõl, hanem Jézus királyságának eljövetelét akarták elõsegíteni, meggyorsítani.

  • Gyors mozdulattal Jung is balodali lett, meg a középkori alkímisták is.
    Szép.
    De ez már kezd egyre borultabb lenni.
• Hosszú évtizedeken át arról volt szó, hogy eljön az idõ, mikor a liberálkapitalizmus egységre jut a szociálkommunizmussal, és hogy a kettõ létrehozza az egyesülõ világ közös rendszerét.

  • Ez mellik bojgón is volt?
• Az itt vizsgált ügyek szempontjából úgy tûnik, hogy a liberális „jobboldal” és a szocialista „baloldal” fuzionál.

  • Ez meg itt megint a (teg)api magyar aktuálpolitika primkó kivetítése.
• „mondialista” békevágynak

  • a békevégy is gonosz baloldali agyszülemény (természetesen egy ködösen gonosz jelzővel megtűzve)
• a baloldali ideológia tulajdonképpen nem más, mint összefoglaló fogalma ezen elméleteknek? Ez az összeolvadás társadalmunk gyökeréig hatol, közösségi felfogásunkat meghatározza, annak, hogy úgy mondjuk, nevet ad. Ilyen elmélet, sok tekintetben, a humanizmus, a fölvilágosodás, az evolúció, a liberalizmus, a marxizmus, a glo-balizmus.

  • Vártam már, hogy mikor tűnik föl az evolúció és a globalizmus is a gonosz baloldaliság palettáján.
    Föltűnt.
• Ezekkel azonosul a „baloldaliság”, ámbár ezt a címkét sokan nem fogadják el, hiszen annyira hozzáidomultak a fent nevezett elméletekhez mint érvényes világnézethez, hogy egyszerûen a világ axiómáinak tekintik azokat, sõt amennyiben ez a légiónyi elmélet összessége jelenti a „baloldalt”, akkor számukra minden, ami nem illeszkedik a baloldali gondolkodásba, elvetendõ, megkésett és érvénytelen.

  • Tehát az is baloldali aki nem baloldali.
    Ez a bukfenc is várható volt már.
• A baloldali irodalomban például a család mint minden rossz forrása tûnik fel;

  • Ezt a kapitális f*sságot még cáfolni is butaság.
• A nyugati országokban a hatvanas években összeülõ „nevelési tanácsadók” arra jutottak, hogy a szocializálódásnak alapkövetelménye a fiúgyermekeknek a szülõktõl való elvétele, hogy aztán „érett asszonyok” vezessék be õket a szexuális életbe, mert a szexualizálódás a családi erkölcs tabuinak fölszámolásával egyenlõ. A nemiség hangsúlyozása megtöri a családi kör varázsát stb. stb.

  • Húha.
• A baloldali terror sokféleképpen nyilvánul meg. A testi kényszer csak ultima ratio, a cél voltaképpen az új ember felépítése, ezt szolgálják a család struktúrájával kapcsolatban, a mûvészetben, a jogban, a vallás terén tett különbözõ lépések.

  • lásd: <a href="http://ujember.katolikus.hu/">baloldali hetilap</a>
• A formátlanság és torzítás a baloldali mûvészeti koncepció legfõbb fegyvere, mert ezáltal a jelen sivárságára hívjuk fel a figyelmet, amely demoralizál; a jogban eltûnik az egyensúly, melyet Iustitia mérlege jelképez, s helyet ad a bûnös mindenáron való védelmének az áldozattal szemben,

  • Jó lenne hinni, hogy ezt maga sem gondolja komolyan.
    DE sajnos úgy tűnik: igen.
    Azért ez egy írástudótól talán több mint butaság.
• Sok olyan társas kór létezik világszerte, ahol a „fölvilágosodás” kátéját tanítják, és keresztényellenes publicisztikát mûvelnek. Ilyen Párizsban a Cercle Voltaire vagy az idõnkint kiadott Humanista Kiáltvány az Egyesült Államokban. Ez utóbbinak vezetõ szellemei John Dewey, Sidney Hook, Paul Weiss, befolyásos filozófiatanárok voltak. Idézek az 1933-ban kiadott Kiáltványból: „1. A világegyetem önmagától létezik, és nem teremtett. 2. A tudomány kimutatja, hogy az emberi értékeknek nincs szükségük természetfölötti garanciára. 3. Minden egyén számára a földi élet a kezdet és a vég. 4. A vallásos érzés a kimagasló egyénekben fejezõdik ki a legtökéletesebben, s azokban a törekvésekben, melyek a társadalom jólétét célozzák. 5. Az ember maga alkotó és tevékeny hatalom, transzcendens erõk nem mozgatják.”

  • Szép ez a freudi elütés (társas kör <-> társas kór).
    Illetve vicces dolog a 21. szd-ban egy ilyen ateista szöveget így, ilyen naív rácsodálkozással, ultima ratio-ként idézni.

36 more annotations...

• a társadalom, a politika annyira bonyolult valami, hogy azt az egyén a maga eszéből kiokoskodni képtelen, hanem ehelyett generációk összegyűlt, gyakorlatilas tapasztalatára, tudására, megszokásaira, hagyományaira kell inkább támaszkodnunk.

  • Ez önmagában is ellentmondás: mert ha tényleg olyan bonyolult, akkor a generációk összegyűlt tapasztalatai is olyan bonyolultak, hogy már az abból történő válogatás is kivihetetlen. Illetve végtére is a kritizált fél is ezt teszi: a gyakorlatias tapasztalatra támaszkodik.
• a történelemben vagy lassú, szerves fejlődés van

  • Hát épp ez az én bajom: a legfontosabb tétel a LASSÚSÁG.
    De hogy mi a lassúság, az meglehetősen relatív.
• mert miközben lassan tanulunk, felejtünk is, mert ez a fajta tudás írásba nehezen foglalható, ezért könnyen vesznek el belőle elemek

  • Ez megint önellentmondás, több okból is:
    1. hogyan lehet egy olyan valamire alapozni, amiről épp kijelentjük, hogy borzasztóan labilis;
    2. miért is ír akkor annyi konzervatív? miért is kell akkor komolyan venni őket?
• A történelem tehát vagy önmagát ismétli, vagy lassan és nehezen halad

  • Sekélyes történelmi ismeretim alapján is komolytalan az önmagát ismétlő történelem eszméje.
    A lassúságról pedig lásd a 2-vel ezelőtti hozzászólásomat!
• A metafizikai tradicionalisták szerint viszont az ismert történelem (kb. 7000 év) egészében és már jóval előtte is egyértelmű és radikális visszafejlődés, hanyatlás volt: az aranykor után az ezüstkor, majd a vaskor, végül a sötét kor következik.

  • Ezt a fajta hablatyot komolyan venni???
• Egyértelmű, folyamatos hanyatlásról beszélni éppoly durva leegyszerűsítés, mint amikor a haladárok egyértelmű, folyamatos fejlődésről beszélnek.

  • Na ebben teljes mértékben egyet tudok érteni.
• Gyakorlatilag ez az egész metafizikai tradícionalizmus olyan, mintha valaki a baloldali-liberális-haladár-aufklérus folyamatot 180 fokkal megfordítaná, a pontos, totális, tükörszerű ellentétére. Márpedig ha valami nem hamis, a tükörben is hamis marad: az ultraracionalizmusra nem az ultra-irracionalizmus, a populizmusra nem a könyörtelen, kizárólagos hierarchizmus a helyes válasz - tulajdonképpen ezzel a megállapítással be is fejezhetném ezt a cikket, de nem teszem, mert van még a csonton lerágni való hús bőven.

  • Ez is rendben van, eddig...
• A metafizikai tradicionalisták a történelem egészének folyamatos hanyatlását azért vallják, mert azt állítják, hogy minden vallás egy közös metafizikai tradícióból ered, és voltaképpen már a külön vallások megjelenése is a hanyatlás egyik első lépése volt. Aki egy kicsit is beleásta magát akár a keresztény, akár a zsidó vallásba, akár a buddhizmusba (én abba), tisztában van vele, hogy ez mekkora marhaság.
• A vallásokban - az erkölcsi tanításokat leszámítva - az egyetlen közös pont az, hogy az, ahogy az énünket, egónkat általában látjuk, az nem teljesen stimmel.
• A nagy kérdés ott van, hogy mi nem stimmel, hogyan és miért, és erre a vallások radikálisan különböző válaszokat adtak.
• Még nagyobb különbségek vannak akkor, ha azt nézzük, hogy miért - de ebbe belemenni most nincs sem idő, sem hely, inkább csak leszögezzük: egy nagy közös metafizikai tradíció márpedig nincs.
• Na, akkor politizáljunk is egy kicsit. A gyak. konz. egyik alapvelve a hatalom decentralizálása: mert egyetlen ember vagy bizottság sem elég okos vagy jó ahhoz, hogy túl sok és túl nagy dolgokról döntsön.

  • Ez viszont az állam szerepének csökkentése (v.ö.: Molnár Tamás baloldalijaival)
• Természetesen a hatalom decentralizálva sem vész el teljesen, hanem jórészt csak átalakul: a természetes emberi társulási formák vezetőinek kezébe kerül: családfők, munkaadók, egyházak, lakóközösségek (falu, város, kerület) oszlopai. Ezek a társulási formák általában, nem túl mereven, de hierarchikusak. Ennek az oka az, hogy az emberek képességei természetes módon különböznek, ezért a legtermészetesebb társulási, szerveződési forma a meritokrácia.

  • Ez így nagyon szépen hangzik.
    De mi is a lényegi különbség az anarchizmussal?
• A metafizikai tradicionalisták vágyálma viszont a kábé régi Egyiptomra emlékeztető társadalom, ahol mindenki egyetlen bazi nagy hierarchia része, ahol a hierarchia nem meritokratikus, nem a dolgok hatékony szervezésének eszköze, hanem egy olyanfajta odaadás az alapja, hogy az alsóbb polcon álló életének egész célja, központja nem más, mint a felül levő feltétlen szolgálata. Afféle oligarchikus kollektivizmus ez. Jó, csak félig-meddig kollektív, de nagyon oligarchikus.

  • Más kérdés, hogy ez akár működőképes is lehetne.
    Feltéve, ha feladjuk a demokráciáról és az egyéni szabadságról alkotott liberális elveket...
• A gyak. konz. általában kedvelik az alkotmányos, parlamentáris, korlátozott monarchiát. Ennek több oka van. Egy, a választott politikusok túlságosan rövid távon gondolkoznak, kell legalább egy ember a Parlamentbe, aki nem hajlandó a felélni a jövőt a jelen kedvéért, mert faszányosan működő országot akar örökül hagyni a gyerekének.

  • Azért lehetne ez ellen ellenpéldákat sorakoztatni.
    Illletve ennyi erővel a választott politikustól is elvárható lenne valami ilyesmi...
• Négy, úgy egyáltalán: a játékelmélet és a hétköznapi józan ész szerint a kevert stratégiák hajlamosak hosszú távon működni,

  • érdekes gondolat (alapvetően igaz is)
• De ha muszáj - és hát muszáj - ki tudunk egyezni egy köztársasággal is, ha a demokratikus populizmust korlátozó intézmények (Alkotmánybíróság, felsőház) erősek és teszik a dolgukat.

  • Azért ezek az intézmények nem csak a felsorolt kettőt jelentik.
    Lásd még: sajtó, (a sokat emlegetett) civil társadalom (lásd még: http://www.kampanyfinanszirozas.hu), normális pártstruktúra stb
• A fékek és ellensúlyok nem a demokrácia találmányai: tök hagyományosak.

  • Hát azért a felsorolt példák ellenére is: nem hinnám, hogy olyan általánosan öröktől valók volnának...
• Nem akarok most belemenni, de szinte minden problémánk oka: a monopolisztikus, uniformizáló, monolitikus, túl nagy, túl sok és túl elnyomó állam alapvetően az abszolutizmus találmánya.

  • Ez a túl nagy államról alkotott gondolat nem jellemzően része a konzervatív narratívának...
• Tény: kioktató arrogancia vétkében magam is hibás vagyok.
• Egy normális nagyképűség  rendben van,

  • Ez furcsa, de nagyon igaz. Jó volt olvasni.

19 more annotations...

• • Mindenekelőtt: emberiesség elleni bűntett a fekete alapon fehér szöveg.
    ~10 sornál hosszabb szöveg esetén ugyanis kifolyik az ember szeme.
    Még szerencse hogy van aardwark, amivel könnyen fölül lehet írni a default css-t).
• A vallásosak képtelenek gondolkodni.

  • Sajnos a vallásosok jó részének tényleg jelentősen behatárolja a hit a gondolati horizontját.
    Természetesen nem mindnek, de jó soknak.
• A konzervatív képtelen változni/változtatni.

  • Éppen ezt szokták magukról hirdetni.
    Megfejelve azzal az erőlködéssel, hogy bebizonyítsák, hogy ez milyen jó és hasznos, kivitelezhető dolog.
• A maradi, rögösen ragaszkodik a meglévőhöz mert lusta/ostoba, stb.

  • A maradi pontosan ezt jelenti. (bár jelen mondat központozásával és helyességével van némi probléma)
• • Imádnivaló, humoros, ködös ellenséggyártás:
    Tényként rögzítünk egy sztereotípiát, illetve olyan képzetet, amit szeretnénk, ha úgy lenne s innentől már meg is van a hivatkozási alap.

3 more annotations...

• Az utóbbi előzetes megjegyzésen túl, ismertetőnk két lényegi ponton tér majd el a témával foglalkozó nemzetközi irodalomtól. Az első és legfontosabb, hogy a konzervatív forradalmat mi nem egy múltbéli, már lezajlott és lezárult eseménynek tekintjük, hanem olyan jelenségnek, amely napjainkban is folytatódik és tart – akkor is, ha a mediák nem foglalkoznak ezzel.

  • Szép kis hátrabukfenc ez a permanens forradalom a konzerv oldalon...
• A tizennyolcadik század végét és a tizenkilencedik század első felét a francia forradalom eseményeinek dacára a jobboldaliság uralta (függetlenül attól, hogy még csak éppen elkezdték így nevezni). Ebben a korszakban, mind politikai, mind kulturális szempontból még egyértelműen a baloldaliság volt hátrányosabb helyzetben (noha már vehemesen szerveződött). Így a forradalom eszméje negatív jelentéssel bírt a tradíciók oldalán álló, jobboldali erők számára.

  • Negatív jelentéssel bír és a konzerv előnyösebb helyzetben van.
    Mi a túró indít akkor egy épeszűt, hogy forradalmat csináljon?
    Vagy ha meg a forradalom fogalom egyetlen kritériumát sem teljesíti, akkor meg minek hívjuk annak?
    Miért nem ellenforradalom? Ez nem derül ki szerintem.
• E jeles gróf már a tizenkilencedik század elején tisztán látta, hogy nem elég valami ellenségének lenni, attól gyökereiben, autonóm módon kell különbözni.

  • Ezek szerint elég régi ez a görcsös különbözni akarás.
• A stabilitás helyes igénye valóban megtűri, sőt olykor egyenesen megköveteli a változtatásokat, ám csakis az állandóságra való őseredeti vágyon és beállítottságon belül.

  • A mondat lényegi része itt is homályba fullad.
    Merthogy nem a mondat eleje a nagy gondolat (az minden épeszűnek veleje), hanem a második felének aprópénzre váltása az igazi kérdés.
• Ugyanekkor, a történelmi folyamatokat tekintve egyre inkább joggal merült és merül ma is fel, hogy az is állandósulhat, ami nem jó, ami nem normális. A konzervatív, a megőrző, az értékőrző forradalom ideája azért bizonyul helyesnek, mert ilyen helyzetekben valóban forradalmi visszatérésre van szükség mindahhoz, ami alapvető, mindahhoz, ami állandó; kétségtelen, hogy a közöny korszakában már forradalmi erejű visszavezetésre, visszatérésre van szükség az örök értékekhez.

  • Jól kezdődik, de a lényegi ponton tautológiába fullad.
• A konzervatív forradalomnak azonban, ha hű akar lenni önnön mibenlétéhez, csak is a baloldali történelmi forradalmak mintáival ellentéteset, és az azokat folytató „láthatatlan forradalmakkal” (gazdasági, technikai, szexuális stb.) ellentéteset szabad tennie.

  • Na itt van a kutya elásva: az erőltetetten a baloldallal szemben mindenképp ellentétes cselekvés kötelme; és nem a logikus és szükséges pontokon.
• A konzervatív forradalom eszméjeének fogalmi egyensúlya ezért mindenek előtt a konzervatív szón nyugszik, amennyiben annak a merevséghez és az álállandósághoz semmi köze.

  • Szokásos módszer: a lényeg a SZÓn nyugszik, nem a fogalmon, nem a gondolaton.
    Álállandóság, az ugyan mi? (bármi, amit annak mondunk; illetve az, amivel éppen szembesítenek)
• Mann a huszas évek közepétől azonban elfordult a kibontakozódó német újkonzervativizmustól, és liberális álláspontot foglalt el.

  • És ezzel meg is szűnt létezni. Átállt a sötét oldalra...
• A helyi német viszonyokon túl e szerveződés megindulásának fő oka az volt, hogy amit jobboldalnak nevezhetünk, társadalmi síkon nagyjából erre az időszakra ismerte fel, hogy a baloldalhoz hasonlóan meg kell fogalmaznia politikai nézeteit és világnézetét.
• még Spengler is úgy vélekedett, hogy az intelligencia a baloldalon található: habár a jobboldal nagyobb államvezetési gyakorlattal és érzékkel rendelkezik, a baloldal nagyobb intelligenciával bír.

  • Szép kis frusztrációs bázis.
• A megfogalmazott elvek hiányán kívül ennek az intelligenciával kapcsolatos rögeszmének valójában nem sok alapja volt.

  • Nem volt és kész. Punktum.
• Nem feladatunk személyeken vitatkozni, de az igazat megvallva kissé zavarba jövünk, amikor a konzervatív forradalmárok között Oscar Wilde, Julien Benda, Paul Valéry, Hermann Hesse, André Gide és mások neveivel találkozunk. Ezért felvetődik a kérdés, hogy kap-e a fentebb említett szerzők által rögzített számtalan érzés, ihletettség, gondolat és stílus egy olyan kistallizációs magot, amely meghaladja a konzervativizmus sokféleségét? Hiszen ez mindenképpen feltétele egy mély, lényegre irányuló konzervativizmusnak – amely alapján a valóban nagy válságok is túlélhetőek.
• Tévhit, hamis elképzelés és illúzió ugyanis, hogy minden, amit konzerválunk, minden, amit megőrizni akarunk, fennmaradhat addig, ameddig akarjuk. Csaknem mindannyiunk szellemében él egy akarat, amely úgy kívánja, hogy valami a maga pontos idejében végetérjen: előbb vagy utóbb, mint ahogy azt egyéniségünk gondolná, vagyis egy mélyebb, egy megingathatatlanabb igazságtétel szerint, mint ahogy azt emberként szeretnénk.

  • Ez egyrészt nagyon igaz, de a vége már üres fatalizmus.
• de van-e integrációs magja és konvergencia pontja ennek a sokféle konzervativizmusnak?

  • No van-e?
• Keresnünk kell, meg kell találnunk e tökéletes, nemcsak univerzális, hanem integrális konzervációt is.

  • Szép taoista gondolat, de azért egy eszmerendszer koherenciapontjának, origójának egy kicsit kevésnek tűnik.
    De már csak azért, mert ebbe aztán majdnem minden beleérthető, s amely kategória tartalma ad-hoc szubjektív döntéseken alapul, no hát az ilyesmi nem sok mindenre jó.
• Nyilvánvaló, hogy ma már még univerzálisabb konzervativizmusra van szükség ahhoz, hogy a legkülönfélébb területeken el tudjuk választani egymástól a modern elemeket és a konzerválásra érdemeseket.

  • Úgy tűnik, nem csak nekem hiányzik...
• Keveset foglalkoztunk azonban azzal, aki a kereszténység mellett más tradicionális vallások konzervációját is megvalósítani óhajtotta, és aki e tradicionális szellemi konzervativizmusnak az összes lehetséges irányát egy pontba, egy integrációs magba fogta össze.

  • Illetve ennyi erővel az ateizmus is érdemes lehetne a megőrzésre: annak is jelentős története van már.

  • És az egész ügy tudományos alapossága meg a dial. mat. univerzalizmusra törekvésére.
    Bár enélkül meg nyílvánvalóan a vicc kategóriája a veszély.
  • 1 more sticky notes...

  • • Na ez meg kezd hasonlítani a nacionalista internacionálé fából vaskarikájára.
• René Guénonról van szó.

  • Jegyezzük meg ezt a nevet!
• A különböző konzervatív törekvések integrális magja – pontosabban e mag burka – éppen a Guénon által felvetett Tradíció lehet.

  • Lásd még: http://tory.hu/2008/03/tisztelet.html

  • Ebben lehet valami, mert elég sokan kapaszkodnak belé, de az is viszonylag könnyen belátható, hogy elég könnyen kikezdhető.
• E ponton válik megkülönböztethetővé a konzervativizmustól az ultrakonzervativizmus. Az utóbbi a konzervatívizmus minden formájára megtermékenyítő hatást gyakorol, s értéküknek megfelelően aktiválja, korrigálja és integrálja a konzervativizmus különféle megnyilvánulásait.

  • A még sz*rabb az azért jó, mert miatta lehet megtapasztalni, hogy eddig nem is volt annyira sz*r. Legalábbis amit az u.k.-ról tudok, az nem túl szívderítő; meg nromális ember számára nem is igen vállalható.
    "Egyáltalán nem értek vele egyet, de szeretni KELL, mert azért ez is konzervativizmus".
    Csak azért 'szeretni' valamit, mert a nevében egy hangsor szerepel, egy másik meg nem: háát, sok laposabb gondolatmenetet nem nagyon tudok elképzelni.
    És hát ez pedig meglehetősen gyakori mentalitás konzerv körökben.
    S félő, hogy aki nem így gondolja, az könnyen kikerülhet a pikszisből.
• Julius Evola tulajdonképpen az ultrakonzervativizmus iskolapéldáját nyújtja: életművében az egész európai konzervativizmus egy univerzális és integrális szellemi konzervativizmus felé van irányítva.

  • Mit is tudtunk meg az ultrakonzervativizmusról?
    Valljuk be: egy nagy semmit.
• E periodikák bemutatása nem tartozik a jelen írás szerzőjének feladatai közé, az említett szerzők műveinek magyar nyelvű bemutatásához pedig a konzervativizmus hazai erőinek nagyfokú összetartására és összefogására van szükség.

  • No puff neki!
    Az egész cikkből se tudunk meg sokkal többet a konz. forr. nagyszerűségéről.
• Politikai értelemben „harmadik út” azért nem létezik, mert végül is minden visszavezethető a baloldaliságra vagy a jobboldaliságra (amennyiben ezek mibenléte megfelelően és kellőképpen tisztázott). Az, amit harmadik útnak neveznek, alapvetően baloldali.

  • Bár azért egy ilyesfajta 'tudományos megalapozottságú' szövegben elkelt volna némi fogalommagyarázat, legalább a jobboldaliságról. Legalább egy közepesen cizellált mondat.

  • Na ez úgy többé-kevésbé igaznak tekinthető.

21 more annotations...

• A tények, mint tudjuk, makacs dolgok. Tényekről azt állítani, hogy nincsenek, több mint badarság. Ha valaki például azt állítja, hogy a Fitna című filmben nincsenek tények, az nem egyszerűen a magasabb mentális megismerőképesség hiányának adja bizonyságát.
• Úgy tűnik, a szólásszabadság terén a kettős mérce alkalmazása az iszlám javára már bevett gyakorlattá kezd válni.

  • Súlyos szavak.
    De mi van, ha van alapjuk??
• Nemrég Robert Redeker filozófusnak, a Sartre alapította, nem kifejezetten szélsőjobb szellemű Les Temps modernes egyik szerkesztőjének kellett "illegalitásba" menekülnie, miután egy lapban észrevételezett néhány, a muzulmánok európai jelenlétével összefüggő problémát.

  • Merthogy azok vannak.
    S ezzel szembenézni nem csak azért kell, mert a szélsőjobb felől folyamatos az ilyen irányú kritika.
    Bár, ha jobban belegondolok, azért is: minek fölösleges támadási felületet adni (s nem csak a szélső oldalról, hanem jobb sorsra érdemesektől is tapasztalható).
    Nem szabad átengedni teljesen a problémák tárgyalását a szélsőjobbnak!
• még jócskán az ún. karikatúraháború előtt - kurátorok és hivatalnokok számos esetben cenzúrázták az alkotók szabadságát az "igazhitűek" esetleges érzékenységére hivatkozva.

  • Az eredeti szövegben alább található egy szemléletes példa is.
• Ez a kifinomult érzékenység azért is érdekes, mert más vallásokkal szemben egyáltalán nem látszik létezni.

  • S ez akkor is igaz, ha ilyeneket keresztény fundik szájából szokás hallani.
• Így aztán elkerülhetetlenül felvetődik a kérdés: miért is van ez így?

  • Valóban, a kérdés jogos.
• Neal Stephenson remek scifijének (Snow Crash, Metropolis Media, Budapest, 2006) alábbi részleténél pontosabban ezt aligha lehet összefoglalni (legföljebb a százalékot vitatnám, de magam sem mennék 10 fölé!): "Ami a legtöbb keresztény egyházban történik, annak 99 százalékban semmi köze a valódi valláshoz. Az intelligens embereknek ez előbb-utóbb feltűnik, és arra a következtetésre jutnak, hogy mind a 100 százalék szarság, ezért kapcsolódik össze az emberek fejében az ateizmus az intelligenciával."
• A felvilágosodás azonban - önképével ellentétben - korántsem nélkülözi a vallásosságot.

  • Ez meg itt egy külön misét is megérne!
• aminek egyik mai, egyenes ági leszármazottja a másság mítosza.

  • Ez így megint nagyon vadul hangzik.
    De azért ez is elgondolkodtató.
• Melyben persze további szinkretikus elemek is közrejátszanak; nem utolsósorban a szinguláris zsidó-keresztény a bűntudat - máshol ui. ilyen nincsen.

  • Ez az egyik legfontosabb pontja az írásnak.
• A felvilágosodás, illetve a kulturális relativizmus szerint a kereszténység (akárcsak idősebb fivére, a judaizmus) borzalmas vallás, hacsak nem a legborzalmasabb. (Persze csak akkor, ha eltekintünk az összes többitől - talán csak az egy buddhizmus kivétel.
• Ennek egyik, mára korántsem mellékessé vált következménye egy sajátos egzotizmus, a más vallások irányába mutatkozó felvilágosodott áhítat.

  • Ez azért igényelt volna némi kifejtést!
• Ilyen szellemi környezetben érthető, hogy miért nem vetődnek föl és kerülnek megvitatásra (nemhogy gyaur honunkban, de széles nagy Európában sem!) a legkézenfekvőbb kérdések. Jelesül.
• Ha az iszlám tényleg annyira toleráns, akkor mivel magyarázható az, hogy neki köszönhető az első európai pogrom (az Ibér kalifátusban)

  • Enyhe csúsztatás, de még elmegy...
• a legnagyobb mérvű és legtovább tartó rabszolgaság rendszere?

  • mint előbb!
• A tolerancia tünete lenne a sokmilliós keleti kereszténység eltűnése is?

  • ez már érdemibb...
• Vajon az összes nagy kultúra közül miért csak az iszlám háborog, követel, árasztja szét terroristáit a világba?

  • Ezt azzal szokták vitatni, hogy nem az iszlám küldi
    De azért ez mégiscsak szofizma és szőrszálhasogatás...
• A nagy kínai, a nagy ind kultúra vajh' miért nem? Hisz' e kultúrák népei szintén a fertelmes európaiak kialakította globális világban kényszerülnek élni, nemde?

  • ... nemde???
• Nincs ennek a vallásnak egynehány, minden mástól eltérő sajátsága, főként pedig különösen militáns vonása?

  • Ez talán a második fontos kérdés a cikkben.
• Utóbbi kérdést azzal a felvilágosult vélekedéssel szokás elodázni, miszerint minden vallás militáns.
• "Amíg a kereszténységnek születése után ezer év kellett ahhoz, hogy felfedezze a tüzet és a kardot, az iszlámnak a bölcsőjében volt az erőszakos bizonyság" - írja Egon Flaig középkortörténész a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. "Mohamed harcos próféta volt, és az iszlám hódítás Kínától Spanyolországig egyaránt a napóleoni alapelvet követte." (2006. szeptember 15.)
• Ezt egyébként orientalisták, így Bernard Lewis magyarul hozzáférhető tanulmányai is alátámasztják: "A hagyományos mohamedán felfogás a világot alapvetően két részre osztja, az 'Iszlám Házára' és a 'Háború Házára'."
• Minek folytán arab országok máiglan nem kötnek békét "hitetlenekkel"; csak fegyverszünetet.

  • Sokat citált szerencsétlen mellékmondat.
    Kár, hogy nem az érdemi kérdésekről folyt annyi szó...
• Az iszlámról sokan gondolják (magam is így véltem sokáig), hogy saját középkorát éli, és ha túljut ezen, akkor előbb-utóbb konszolidálódik. Ezzel az elgondolással csak az a gond, hogy európai fejleményekből (a zsidó-keresztény eszkatológiából és fejlődéstapasztalatból) származó analógia

  • Harmadik fontos megállapítás.
• Az iszlámnak ui. nincs történetisége.

  • 3.5
• Hogy nem pusztán régi iratok holt betűiről van szó, hanem az alapító szövegek és tradíciók szívós továbbéléséről, arról az Egyiptomban élő, görög katolikus rítusú, francia anyanyelvű jezsuita, Henri Boulad számol be.
• A folyamat legyűri Európát. A demokrácia nevében az iszlám folyamatosan kizárólagos teret nyer a társadalomban és a nyilvánosságban." (Távlatok 2006/4.)
• Persze erre a törekvésre azért nemcsak ilyes rózsaszín ködbe borult szürkeállománnyal lehet reagálni. A leginkább érintett európai országban valamelyes józanulás mutatkozik: "A franciák a közelmúltban értették meg hirtelen - olvasható Ellul könyvének előszavában -, hogy mindez milyen súlyos problémát okoz, ugyanis végeredményben egy másik ország, egy másik civilizáció születését jelenti hazájuk területén."
• kialakítani az ennek megfelelő viszonyt. Ami még korántsem jellemző: "Európa - és elsősorban Nyugat-Európa - iszlámhoz fűződő viszonyát vagy az angyali naivitás, vagy a rasszizmusig menő kirekesztés és elutasítás jellemzi"

  • Negyedik pont.
    S ehhez hozzátenném a beszariságot is.
• A végletesség helyett a józan és higgadt viszonyulás kívánatos.
• Európa nem kötelező.

  • De nem ám!

29 more annotations...

• Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel.
• És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.

  • Ez a publicisták bevonása neccesnek hangzik, de hát lássuk be: valszleg így megy ez mindenütt. S a seggnyalás meg úgyis kiderül (normális, olvasási nehézségekkel nem terhelt közönség előtt).
    S az is tény, hogy megismertetésről, fölkészítésről beszél, s a következő mondatban a nem-fölszisszenésről ír, tehát nem arról, hogy veszünk magunknak médiát.
• Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt.

  • Ez egy csúnya dolog volt, tény.
    De nem tudom megállni a kérdést (már csak azért, mert az egyik oldalt ismerjük: azt olvassuk épp; gyf legalább a sajátjai közt ismertette a valóságot): mi lehetett a túloldalon? Ahol is, a legmértékadóbb számítások szerint is min. 2× annyit ígértek.
    1. komolyan gondolták, hogy lehet annyit ígérni: ebben az esetben kötöznivaló barmok, de legalábbis semmi keresnivalójuk a kormányzás közelében.
    2. tudták, hogy hazudnak: ebben az esetben azt is tudniuk kellett, hogy nagyobbat hazudnak. Tehát hol is az erkölcsi piedesztál??
• Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.

  • Ez így tényleg durva.
    De hogy az gyakorlatilag sehol sem kerül szóba, hogy ez a szöveg a böszme parlamenti gombnyomogató senkik (akik ugyanolyan senkik, mint a túloldaliak) fölrázására, (futball)öltözőbeli lebaszására szolgált.
    Legalább arra, hogy a saját oldal tisztában legyen a valósággal. Hogy legalább a sajátjait fölnőttként kezelje.
    És az sem felejtendő, hogy a senkik közt Karsai-féle búzaégetők ülnek.
    S mi is volt a következő mondat?
• Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni,

  • Hát ez.
    A komor valóság.
    A cél a maroktartó senkik visszavágása volt.
    S az is lehet, hogy nem a legjobb módszert alkalmazta, de, hogy valami ilyesmire szükség volt, az sajnos tény.
• Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás.
• Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib….ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek, nem tudunk.
• Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak.
• Oda jön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor.
• Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot.
• Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása.
• Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.
• mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja? Úgy én is tudok konzisztens lenni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem, nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj.

  • Én ugyan nem vagyok makrogazdász, de hajlamos vagyok elhinni, hogy gyf-nek igaza van.
    És az ellenzéknek valahol ugyanezekkel a problémákkal kell szembenéznie.
    De akkor meg megint hol van az az erkölcsi tőke, ami miatt a fidesznek kéne jönnie??
    Tőlem akár jöjjön. De ne azért, mert ő nem hazudott, nem hazudik és nem is fog. Meg, ha ők jönnek, akkor nincs elkúrás.
    Már én szégyellek előjönni a 14. havi nyugdíjjal...
• Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírná ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni.
• Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot?
• Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország.

  • És itt megintcsak jelezném: ez nem egy nagyközönségnek szánt beszéd.
    Ergo ez az ember komolyan gondolta ezeket. És ez azért már mégiscsak valami.
    És most ne jöjjenek nekem azzal az összeesküvéselmélettel, hogy a gyurcsány intézte a kiszivárgást! A "végighazudtuk" és a "nem csináltunk semmit" szöveget egy olyan ember, aki egy ilyen beszédet, mint ez, össze tud rakni, az nem szán a nagyközönségnek. S a gyurcsány idegbetegezése is meglehetősen szánalmas és kicsinyes dehonesztálási kisérlet. Nem mondom, hogy tökéletes, de inkább csak nevetséges kapálódzás egy olyan ember ellen, aki valódi kérdéseket feszeget.
    S félreértés ne essék: nem akarom én az egekbe meneszteni, de ezeket a kérdéseket én valóban fontosnak tartom, s a túloldalról nem igazán hallom, hogy erről szólna valaki is. Nem menesztem én, vitatkoznék is, de az kifejezetten zavar, hogy ezekről nem esik szó...
• Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna.

  • Ez a mondat is fontosabb, mint az utána következő retorikai elem (hazudtunk éjjel...).
    Merthogy az csupán egy retorikai elem volt; egy magasra tett lécű beszédben. Egy erőteljes túlzás. Egy túlzott hangnem. Egy rossz konnotációjú szövegrész.
    Ha az ember számít rá, hogy kiszivárog, nem használja.
    Ennél még durvábbakat is használunk baráti körben.
    Az meg egy jó kérdés: tudnia kellett volna, hogy ennyire már nem túlozhat?
    Szerintem is túllőtt a célon...
• E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni.
• mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell.

  • Merthogy fölmerül a kérdés: jó az, ahogy eddig van?
    Szerintem nagyon nem.
    Szerintem a többség szerint sem.
    Szerintem ha valamiben van valamiféle kompromisszum ma Mo-n, az az, hogy ez így nem jó. Az persze más kérdés, hogy azért abban, hogy 'merre nem jó', abban természetesen nincs egyetértés. De legalábbis azért kitapintható 2-3 irány.
• Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már egyébként nincsen más szakmája, csak ez, tudom én.

  • Íme egy igazolása a 'gombnyomogató-senki'-s gondolatmenetemnek.
• Mi úgyis maradni szoktunk. Lehet. És azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt, egyáltalán nem, egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort…

  • Meg ez is az.
• Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk.
• Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba.

  • És általában az őszödözők is itt tévednek.
    És az eltelt évek sem cáfolták.
• Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak, csak akkor lehet végigcsinálni, hogyha a lényegben, a lényegben hisztek és a lényegben van egyetértés.

  • Ez megint csak inkább retorika, mint érdemi rész.
    Az érdemi a következő mondat.
• Kikerülni a konfliktusokat önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni, nem szabad.
• hogy gyerünk, a hétszázát neki.

  • Ez már tényleg modoros. Lehet utálni is.
    De nekem, csak valami olyan, mint a hengszín: lehet borzasztóan idegesítő (az enyém is az), de érdemes túltenni rajta magunkat.
    S Orbánnal sem az a gondom, hogy idegesítően modoros, hanem az, hogy mit mond.
• Van Á-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön, meg a régi igazságaikon. Arra van. Aztán amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen.

  • Sajnálom, én elhiszem, hogy ezekben lehet igazság. Annyira naív viszont természetesen nem vagyok, hogy egy az egyben elhiggyem...
• Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot

  • Hogy ebből a szövegből ez a jelzős szerkezet tudott érdemben leszűrődni; s ez is olyan szintű negatív tartalommal; hát ez meglehetősen jellemző. (lásd még: a 'szerinted is ugye milyen elképesztő' tipusú rábeszélős tömegpszichózist)
• De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül.

  • Cáfolja ezt meg valaki, kérem!!!
    Mi volt viszont OV válasza erre a kérdéskörre?
    Hát az, hogy minden úgy jó, ahogy van.
    Épeszű ember melyik hozzáállással tud azonosulni?
    Jöjjön a fityisz; tőlem jöjjön; csak azt ne kérjék, hogy azonosuljak vele...
• az oktatásban borzasztón nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel.
• Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen.

  • A problémám a fityisszel, az az, hogy magát a kérdésfölvetést is negligálniuk kell. Nekik más problémafölvetés kell. Pedig vannak ilyesfajta szituációk, ahol igenis szükség volna a kérdésfölvetés elfogadására. Még akkor is, ha nehéz más választ adni rá, mint amit gyf ad.
    Merthogy azért mégiscsak fontosabb volna az ország sorsa, mint az, hogy ki az aki kormányoz!
• Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány.

  • Hát azért a faszomba! Hogy még ezt a mondatot is sikerült kicsinálni, az azért mégiscsak gáz...
• Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.

  • Ez is elég pontos értékelés.
    Hogy a faszba lehetne ezt másképpen mondani? Úgy, hogy egy értelmiséginek ne legyen ciki egyetérteni?
    Hogy egy beszédből ne a "kurva ország"-ot szajkózzák, hanem az ilyesfajta érdemi részeket?
• De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani.
• Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat.

  • Megint csak jelzem: belső használatú beszéd volt.
    Én igenis tudok becsülni egy ilyen embert, aki ilyeneket tud mondani.
    Még ha azóta sokminden olyan hibát is vétett, ami meglehetősen erpdálja ezeket a mondatokat.
    De ezek miatt a mondatok miatt én igenis sokra tartom az őszödi beszédet.
    Mégha ezt ma Magyarországon nem is igazán lehet bevallani.
    Merthogy ma az őszödi a hazugság és az elkúrás és az erkölcsi minusz végtelen szinonímája. Még közepesen kulturált körökben is.

33 more annotations...