Ez a megnevezés megintcsak megtévesztő, ill. gyanakodásra adhat okot.
1) Ha kutatok az eltűnt zoknim után, akkor én is kutató vagyok.? A szó nyelvtani értelmében igen; de a "kutató" kifejezést ennél speciálisabban szoktuk értelmezni.
2) a "független kutató" egyrészt jelenthet amatőr természetbúvárt, laikus gondolkodót; de mindenképp határozottan elválasztanám a "komoly tudós" kifejezéstől (márpedig a kifejezés célja éppen az, hogy "komoly tudós"-nak állítsa be a szerzőt).
3) a "független kutató" kifejezés utal a meg-nem-értett-zseni, vagy a gonosz tudomány által elnyomott világmegváltóra, összeesküvések áldozatára - s ez nem jó jel.
4) Merthogy a tudomány (a természettudomány meg kifejezetten) nagyjából 2 fontos dologról szól: tudományos módszerekről és tudományos intézményrendszerről. Arról, hogy a tudomány kifejleszti az eszközeit; meghatározza a határait, érvényességi körét; és mindennek azt a keretét, amiben a tudományt művelik. Ahhoz kell ez, hogy az egyre bonyolultabbá váló ismerethalmazban egy közös nyelv és eszközrendszer segítségével, hatékonyan lehessen megismerni a világot.
5) A Kvantumenergia, Kvantumfizika jelen szövegkörnyezetben leginkább a "bonyolult tudomány" szinonímája. Pedig nem az. Nagyjából arról szól (az előtag "Kvantum" is erre utal), hogy a világ energiái (ami az anyag szinonímája ebben a tudományban) nem analógak, nem bármekkora értéket vehetnek föl, hanem "kvantáltak", tehát egy nagyon kicsi "energiacsomag" többszörösei. Minden egyéb kvantummechanikai alapelv gyakorlatilag ebből következik. Ebben egyébként nincs vita a fizikusok közt. Ezért nem szeretik a Kvantumfizika kifejezést, mivel az azt sugallná, hogy van egy másik, nem kvantum-elvű fizika is. De ezt számtalan kísérlet bizonyítja, hogy nincs (márminthogy a kvantummechanika helytálló). És nincsenek olyan eredmények, amik cáfolnák.